Az idei Bükk Hegyikerékpár Maraton hosszú távjának a hossza 100km, szintkülönbsége 2500m. Technikai nehézségfoka nehéz, hegyikerékpáros előképzettséget igényel, nemzetközi szintű pálya. A rajt időpontja: 9 óra 00 perc, helye az egri Berva-völgy. Kíváncsi vagy, vajon milyen lehet a pálya? A következő cikkből kiderül. Bevallom ezt ismerem a legkevésbé továbbra is, mert csak részeiben jártam be idén, de remélem, azért tudok majd segíteni, ha elolvasod.

A hosszútáv eleje megegyezik a rövid- és a középtávéval, így ha azt olvastad, nyugodtan ugord át. (Ha mégsem, itt az eleje…) A rajt az egri, Berva-völgyben lesz, ott ahol tavaly is. Aki valamiért kihagyta volna a korábbi versenyeket, annak elmesélem, hogy egy széles jó minőségű aszfaltozott útról fog majd elindulni a rövidtáv mezőnye augusztus 6-án, 10 órakor. Innen kb. 1 km erősebb kaptató jön egészen az OMYA kőbánya töltőtornyáig, aztán megszelídül a pálya és elkeskenyedik az aszfaltszalag. Az első 1 km legtechnikásabb része a három fekvőrendőr. Figyelj oda rájuk, mert már volt olyan, aki itt úgy elesett, hogy feladni kényszerült a versenyt… A bányaútról a pálya balra kanyarodik egy erdészeti útra. Innen lankásan és egyenletesen emelkedik egészen a Kálmán-hegyi út kezdetéig, ahol végre elkezdődik a terep. Az úton végig sárga színnel felfestett nyilakat találsz majd, ezeket kell követni. A Kálmán-hegyi út kezdete előtt kb. egy kilométerrel, jobboldalt elhagysz majd egy fehér színű házat. Ha ezt meglátod, akkor biztosan jó irányba mész. :) Hamarosan találkozol majd egy pályabíróval, aki balra beterel majd az erdőbe egy széles földútra.

A Kálmán-hegyi út eleje sokakat meglepett már. Lankásan indul, aztán az első két kanyar (egy balos, egy jobbos) egy kicsit meredek, majd újra ellaposodik, és utána már egyenletesen emelkedik. Az útelágazásokban a helyes irány kőporral és piros alapon fehér nyilakkal lesz jelölve. ( A kőporozást úgy képzeld el, hogy a rossz irányba vezető út le lesz zárva egy kb. 10 cm széles kőporcsíkkal.) A rajttól számított 10 km-hez közeledve aztán ellaposodik az út, majd jön az első lejtő. Hogy biztosan jófele menj, itt is pályabíró irányit majd. Ez a lejtő nagyon kínálja magát, de azért csak óvatosan, mert van benne két balkanyar ahol ha egyenesen mész közelről megnézheted milyen mély is a völgy…

A pihentető lejtő után újra kiérsz majd egy erdészeti útra, ahol balra kell fordulnod. Ha nem vagy biztos, hogy melyik is a bal kezed, ne aggódj. Itt ismét egy pályabíró segít majd. A beton út egy kicsit emelkedik, aztán ismét gyors lejtésbe kezd, majd jön egy 2,5 km-es emelkedő. Ennek a közepén válik szét a három táv. A hosszú és a közép innen balra, a rövid jobbra fordul.

Innen egy fokozatosan emelkedő egyenes útszakasz következik, és szép lassan az aszfalt is elkopik a kerekek alól. A vége felé aztán már egészen emberes lesz a mászás, de aztán újra visszatér a Kálmán-hegyi útra, ami már sokkal kevésbé emelkedik majd. Másfél kilométer után pedig eléred a táv első frissítő állomását, és feltöltheted végre az energiaraktáraidat.

Szükséged is lesz rá, mivel innen egy nem túl meredek, de egyenletesen emelkedő út vezet majd egészen az olaszkapuig. Csupán néhányszor szakítják majd meg az emelkedőt apróbb lejtők, de ezeken nem igazán pihenhetsz majd a sok kő miatt. Az olaszkapu előtt egy kissé meredekebbé válik majd az út, aztán egy gyors betonos lejtővel megváltozok a szerkezete is. Innentől még gyakoribbak lesznek a fehér mészkővel borított útszakaszok, úgyhogy azok, akik össztelós gépekkel indulnak, azt hiszem előnyben lesznek itt majd. A pálya vonalvezetése hullámos, lejtők és lendületes emelkedők váltogatják egymást, hol hosszabban, hol rövidebben, egészen a második frissítőig, ami a Csurgói erdészháznál lesz. Itt mindenképp tankold fel, magad. Egy kis mászást követően ugyanis jön a pálya egyik leggyorsabb része, száguldás a Bán-völgyébe. A balkanyarban majd pályabírók mutatják az irányt, nézd meg őket jól, mert még találkozol majd velük…

A lefele első része gyors és technikás, a közepe egy végtelen zuhanás, a vége egy gyors, autópálya-simaságú dózerút. Miután egy hosszú balkanyarral ráfordulsz az aszfaltozott útra, kétszáz méter után már fékezhetsz is, mert innen a pálya jobbra egyenesen felfelé megy majd. Végeláthatatlanul felfelé, egészen az ördögoldal tetejéig, ahol csak a harmadik frissítő állomás nyújthat majd némi felfrissülést. Aztán még egy mászás a Bálványig, (ez apálya legmagasabb pontja) egy gyors lejtő, egy lendületdomb, és már fent is vagy Bánkúton. Innen egy jó darabon a betonúton megy majd a pálya. Végig az aszfaltra festett sárga nyilakat kell majd követned. Aztán egyszer csak elkezd lejteni az út és meg sem áll a Bánya-hegy lábáig. Innen egy éles balkanyarral ismét terep érsz, majd egy hullámos lendületes bringázás jön egészen a Borostyán Panzióig. Ez a limitpont. Aki három óráig nem ér ide, azt már nem engedjük tovább! Itt a pálya keresztezi a főutat, és bár lesznek pályabírók, azért figyelmesen hajts át! Aztán újra begyorsul a pálya, keresztülrohan Répáshután, és egy terméskövekből kirakott, kissé rázós úton egészen a Hór-völgyig. Ez szintén közút, és bár lesznek ott pályabírók, azért figyelj oda, nehogy gond legyen! A völgyből egy balos kanyarral ismét mászni kezd a pálya, egészen az Ódor-hegyig, ahonnan egy gyors egynyomos lejtővel éred el a negyedik itató pontot. Ezután jön egy lankás emelkedő, majd egy gyors lejtő, ami nagyon kínálja majd magát, de az aljában figyelni kell a keréknyomokra… Innen egy hosszú betonos mászás visz fel újra a negyedik itatóhoz (ami végül is az ötödik), majd még tovább egészen a Völgyfő házig. Innen egy hullámos lendületes mászásokkal tarkított kétnyomos erdei úton halad tovább a pálya nyomvonala. Az utolsó frissítő állomás előtt még lesz egy meredek hosszú kaptató, aminek az elején csak a baloldalt tudsz majd feltekerni, a jobboldalon ugyan is egy árok van. Ez az út visz majd fel a Kövesdi-kilátóig. ahonnan egy csapatós lejtőn száguldhatsz le egészen a Várkúti turistaházig, majd egy rövid mászással megérkezel az utolsó itatóhoz, ahol megint feltöltődhetsz majd energiával. Innen a pálya együtt halad majd a középtávval, úgyhogy lehet, hogy pár lemaradt versenyzőt meg kell előznöd…

Miután felfrissültél, és újra tele vagy energiával egy zúzatós lejtő jön, aminek az aljánál azért oda még kell figyelned majd. Innen egy sík, majd egy hullámos rész jön, aztán egy röpke mászás, egy-két lendületdomb, és már be is gurultál az Eged-hegyi elágazóhoz, ahonnan a pálya legkeményebb lejtője jön majd. Ez tényleg kemény lesz, úgyhogy figyelj majd nagyon. Ahogy csökken az út lejtése, úgy javul a minősége. Aztán tovább szinte alig látható lejtéssel az országos kéktúra nyomvonalán, majd egy bal kanyarral egy meredek lejtőre fordulsz rá ami elvezet egészen a Tárkányi-patak völgyéig. Innen egy közel vízszintes kétnyomos úton érsz vissza Felsőtárkányba

Miután a pályabírók segítségével átkeltél a tárkányi főúton, akár még versenyezhetsz is az Eger felé tartó autókkal, de azért tartalékolj még egy kicsit, mert a kerékpárútról a pálya egy derékszögű jobbkanyarral elkanyarodik a telkek felé. Innen egy egyenes közepes mászás tesz majd próbára, de ez már az utolsó komoly erőfeszítés, mert ha felérsz, újra egy hosszú lejtő vár. Előbb egy fenyvesen keresztül, aztán a pályabírók kiirányítanak egy rétre, aminek a szélén gurul majd a pálya. Aztán egy jobb kanyar után jön egy rövid technikásabb rész, és a vasúti síneken való átkelés. Ne aggódj, be van lapátolva kövekkel, de azért csak óvatosan… Innen egy fűfalba vágott ösvény megkerüli a nyárfaerdőt, majd egy visszafordító kanyarral veszi célba a helyes irányt. Ezután még át kell menned egy kis hídon, a patak felett, majd jobbra fordulva egyenesen előre. Az egyenes végén pedig majd a pályabírók mutatják meg a helyes irányt, merre is van a célegyenes, és a befutó.

Remélem ezek után, már mint ismerős fogsz versenyezni a pályán, még akkor is ha előtte korábban még nem indultál el a Bükk Hegyikerékpár Maratonon. Jó versenyzést! Találkozzunk vasárnap. Én ott leszek ha minden jól megy...